Azt érzem, hogy az eddig megélt 47 év megélése arra ösztökél, hogy számot vessek életem eddigi történéseivel, amelynek egyik legnagyobb értéke számomra az identitásom megtalálása és megélése. Érdekes, hogy még mindig nem érzem kiteljesedettnek. Kell-e egyáltalán valaha ilyet éreznem? A hétköznapok valósága túl sokszor szembemegy azzal, amiben én hiszek, ami számomra valóban fontos. Lehetséges, hogy a következő közel 50 év (igen, optimista akarok lenni ebben) arra hív, hogy kérdezzek, választ találjak, formálódjak.
Azt hiszem belevágok.
